Dalok.hu: Milyen az élet a Kispál után?
Lovasi András: Köszönöm szépen, jól érzem magam a bőrömben, az utóbbi néhány hónapban. Ezen most az sem változtatott, hogy a Kispál zenekarnak vége. Nyilván most még mindenki tele van tervekkel, és most azzal foglalkozunk, tehát még nem jutottunk el odáig, hogy elkezdjük visszasírni a múltat, biztos lesz majd olyan is.
Dalok.hu: Most több időd jut a Kiscsillagra vagy egyéb dolgokra, vagy ez eddig se volt probléma?
Lovasi András: Egyelőre inkább magammal törődtem egy kicsit többet, meg azért a Kispál film és a körülötte levő hercehurca, a gyártás, a DVD és a CD megjelenése körül azért viszonylag sok energiát és időt kötött le, tehát még az ősz is sokszor a Kispálról szólt.
Dalok.hu: Mennyire tükrözi a búcsúkoncert anyaga az együttes lényegét? Sikerült belefonni mindazt, amit üzenni akartatok az évek során?
Lovasi András: Öt év múlva megmondom… Nem tudom, igazából most az a fontos, hogy akik ott voltak, azok újra ott tudják érezni magukat, hogyha ezt a filmet megnézik. Ez nyilván egy kozmetikázott kép a zenekarról, de a lényeg, hogy ha tíz év múlva valaki, aki nem ismerte a zenekart, miután megnézni a filmet, azt érezze, hogy ez biztos egy jó banda lehetett. Ha ezt a hatást elérjük, akkor mondhatjuk, hogy a film jól sikerült.
Dalok.hu: Milyen hangulatot teremt a DVD a nézőkben?
Lovasi András: Szerintem keserédeset. Egyrészt van bennünk egy furcsa érzés, mivel az utolsó 10-15 koncertben új látványvilágot használtunk, amit már sokkal előbb meg kellett volna csinálnunk, csak eddig különböző okok miatt nem volt rá lehetőség. Tehát ezek és néhány más ok miatt is sajnáltuk, hogy pont, amikor megint jó lett, akkor hagyjuk abba. De valószínűleg azért is lettek jobbak a koncertek, mert újra felszabadultan játszottunk, hogy még egyszer utoljára okozzunk jó pillanatokat magunknak és másoknak. De visszatérve a film hangulatára, a cél mindenképp az volt, hogy ne legyen sírós, érzelmes, hatásvadász, hanem azt mutassa, hogy a zenekar az utolsó pillanatig egészséges öniróniával és megfelelő adag cinizmussal szemlélte a világot és saját magát. Igazából nincsenek nagyon olyan képek, ahol könnyező embereket látunk a filmen, pedig voltak sokan, akik könnyeztek.
Dalok.hu: Ezek szerint akkor direkt nincsenek a filmben hatásvadász elemek?
Lovasi András: Merényi Dáviddal abban egyetértettünk, hogy nem kéne, hogy egy édes-bús film legyen, inkább az volt a cél, hogy magunkat, egy a saját búcsúját jól kezelő baráti társaságnak mutassuk be, mert az is voltunk.
Dalok.hu: Miért bíztátok a filmet Merényi Dávidra?
Lovasi András: Igazából az egyetlen olyan filmes ismerősünk volt, akiben megbíztunk, akivel viszonylag sok mindent csináltunk már együtt, és akin látszott, hogy szívén viseli a dolgot. Tudtuk, hogy szegényes eszközökkel dolgozunk, de azt is tudtuk, hogy az a műgond és lelkesedés, amivel túl lehet lépni a pénzügyi gondokon, az ebben a produkcióban szükséges lesz, és mindez Dávidban megvan. Felvette volna egy nagy televízió is a koncertet ingyen, és mégsem azt választottuk, éppen azért mert már egyszer kétszer készített nekünk a televízió koncertfelvételeket, és igazából 50%-nál jobban sosem voltunk azokkal elégedettek. Azt gondolom, hogy mindig az hiányzott belőle, hogy igazán lelkesen és nagy odafigyeléssel csinálják a forgatást.
Dalok.hu: Ezek szerint azért volt, amivel el lehetett leplezni a szerényebb technikai feltételeket…
Lovasi András: Inkább pénzügyi feltételekről beszélek, mert maguk a kamerák jobb képet adnak, mint a TV-ben használatos kamerák.
Dalok.hu: Elég rövidnek tűnik ez a pár hónap a koncert és a DVD megjelenése között, hogy sikerült ilyen gyorsan eljutni a kiadásig?
Lovasi András: Döntő szempont volt, hogy addig jelenjen meg, amíg ez még valamilyen módon emlékeket ébreszt az emberekben, nyilván 2011 őszén ez már egy viszonylag távolabbi, felső polcokra eltett emlék lett volna.
Dalok.hu: Milyen utóélete lesz a filmnek?
Lovasi András: Folynak tárgyalások egy nagy televíziós társasággal arról, hogy egy átvágott verziót, amiben több a dokumentarista elem, több a háttér információ bemutassanak tavasszal.
Dalok.hu: A koncerten szereplő számok milyen koncepció alapján lettek összeválogatva? Sokan mondják, hogy ez nem egy teljes történeti áttekintés.
Lovasi András: Egy ilyen hosszú életet megélt zenekarnál nem nagyon lehet ezt elvárni. Csomó olyan kedvencünk kimaradt, ami közönségnek is kedvence, ilyen értelemben tudtunk, hogy nem fogunk mindenkinek a kedvében járni. Megpróbáltuk azokat a dalokat betenni, amihez aktuálisan zeneileg éppen kötődtünk, vagy azokat, amikről tudtunk, hogy nagy slágerek.
Dalok.hu: Benne vannak azok, amikre a legbüszkébbek vagytok?
Lovasi András: Maradt azért mindenkinek egy-két olyan dala, amit szívesen belerakott volna még, de ez egy elég hosszú folyamat volt így is. Előtte 10 koncertet csináltunk, ahol a 3 órás koncert részleteit eljátszottuk, és így nagyjából le volt próbálva. Volt néhány dal, ami kimaradt végül, és akadt olyan is, amik bekerültek, tehát többé-kevésbé tesztelgettük ezeket, mire a Szigetre jutottak. Tudtuk, hogyan is működnek a közönség előtt.
Dalok.hu: Tudod melyik dalokkal hatottál leginkább másokra? Melyik dalodat ismerted már fel mások zenéjében?
Lovasi András: Erre nem vadászok. Mások szokták mondani, hogy „ez tiszta Kispál”, de én nem figyelek ilyenekre.
Dalok.hu: Különbözik a búcsúkoncert hanganyaga az eredeti változatokhoz képest? Van valamilyen speciális hangszer?
Lovasi András: Nagyon más a kettő. Igazából a számoknak legalább a fele nem úgy szólal meg, ahogy a lemezen játsszuk őket, sőt többé-kevésbé mindegyik más. Ezek a koncert verziók sok-sok év alatt alakultak ki, van olyan dal, aminek 4-5 verziója is van. A vendég előadók is meghatározták azt, hogy mennyire alakítjuk át ezeket a dalokat. Az volt a cél, hogy minél színesebb legyen, mert egy 3 órás koncert azért elég emberpróbáló.
Dalok.hu: Volt olyan vendég, akit nehezebb volt beleépíteni egy-egy számba?
Lovasi András: Eleve úgy hívtam fel a vendégeket, hogy tudtam melyik számba szeretném őket, szóval nekik már könnyebb volt alkalmazkodni.
