Dalok.hu: Miért volt jó pont annak lenni, aki te voltál a zenekarban? Neked jó volt? És a zenekarnak?
Dióssy D. Ákos: Hát igazából ez a szerep rám lett kitalálva. Ahogy ezt már a Lovasi is elmondta egy pár interjúban, én nem vagyok egy túl ambiciózus ember. Amióta hangmérnök vagyok, egyébként sokkal több ambíciót mutatok, de zongoristaként egyáltalán nem volt rám ez jellemző. Nem kilincseltem munkákért, mindig lebegtem és úsztam az árral, ami jött felkérés azt elfogadtam, és ebben mindig boldog voltam. Ez az ambiciótlanság a Kispál és a Borzban fontos cél is volt, hogy a zenekar ne veszítse el a szellős, triós, egyéni hangzását. Engem egyáltalán nem zavart, hogy háttértben vagyok, sőt, az ezt olyan lemezeken vettem csak észre, ahol például extrém mértékben szorultam háttérbe. Mondjuk a Turisták bárhol idejében volt egy nagyon halvány érzésem, hogy ez most már tényleg kevés, de aztán ezen is hamar túltettem magam. Én tökéletesen beleillettem ebbe a nem túl nagyméretű lyukba, ami a Kispál és a Borzban rendelkezésre állt egy billentyűsnek.
Dalok.hu: Miért volt egyáltalán szükség egy billentyűsre a zenekarba?
Dióssy D. Ákos: Az első években a billentyűzés arra szolgált, hogy a zenekar kapjon egy újabb kreatív löketet és kicsit kevésbé szoruljon be a triózás korlátai közé. Egy fesztiválon például 40 percet még eljátszogat egy trió, de egy másfél órás koncerten, ha nem hallasz ki színeket, olyan atmoszférákat, amiket a rock trió nem tud megcsinálni, akkor fennáll a veszélye, hogy egysíkúvá válik egy zenekar. Ez más nagy zenekaroknál is előfordul. Én, például ha egy fesztiválon nézek egy rock triót, egy óra után telítődik a fülem ezzel a mérhetetlen közép frekvenciával, a torz gitárral.
Dalok.hu: Változott, hogy mire használtátok a billentyűsöket?
Dióssy D. Ákos: A legelső időkben, amiatt, hogy az első közös koncertünk a Fővárosi Nagycirkuszban unplugged jellegű volt, a zongora és a Hammond orgona volt jellemző. Utána jó pár év jött, amikor egész elektromos irányokba mentünk el, aztán szép lassan visszafordult, de az utolsó két évben megint előkerültek a szintetikus hangzások. Leginkább mégis a puha, tradicionális hangszerek domináltak, például vonósok is, elég konzervatívak voltunk a legtöbb időben.
Dalok.hu: Mennyire volt a te döntésed, hogy inkább elektronikus vagy akusztikus vonalon haladjatok?
Dióssy D. Ákos: Mindig azokból a zenékből indult ki, amit akkortájt hallgattunk. Amikor több elektronikus zenét hallgatunk, például a Morcheeba-t vagy ilyesmit, akkor ezek könnyebben bejöttek a mi hangzásunkba is. Meg amikor volt olyan dobosunk, aki szívesen dobolt gépi megoldásokkal együtt, akkor tudtak ezek szárba szökkeni. Egyébként pedig, amikor az elektronikus zene visszatért a szűkebb szubkultúrákhoz, és mi már nem találtunk benne újdonságot, ezek az elemek szépen lassan elfogytak a zenénkből. De vicces elektronikus utalások voltak, például, amikor percekig ugyanazt a hangot játszottam, mintha egy gép lennék.
Dalok.hu: Milyen különbségek vannak a koncertfelvétel és a stúdiólemez hangzása között?
Dióssy D. Ákos: Van az a néhány ötlet, amiben az utolsó koncertek mások voltak, mint a korábbiak. Van néhány kedves zenei poén, de a már megszokottnak mondott áthangszerelésekből is azért van jó néhány. Mindenképp izgalmas szerintem a sok vendég, akik egy-két számban előfordulnak. Nem akartuk, hogy egy show típusú búcsúkoncert legyen, ahol könnyes szemmel minden második számnál egy vendégelőadót köszöntünk, ezért előre el volt tervezve, hogy egy időben vonultatjuk fel őket. Kiss Tibivel együtt összesen 4 számban volt vendégünk. Visszagondolva mindenképpen nagyon kedves momentum volt, annyi sok régi baráttal, kollegával és haverral közös színpadon állni, még egyszer, utoljára.
Dalok.hu: Mi volt az a show-elem, amit tudatosan mellőztetek, hogy ne legyen túl giccses a hatás?
Dióssy D. Ákos: Egyáltalán nem akartunk továbbra sem pirotechnikával vagy ilyesmivel marháskodni, de azért egy két dolgot, amire korábban nem volt pénzünk bevetettük. Például a fényes konfettik tartoznak ide, amit szándékosan egy giccses pillanatban dobtunk be, de így sem volt gyomorforgató, hanem mókás és állati jól nézett ki. Ezen kívül vetítési és film trükköket tudnám említeni, amiket szerintem nem igazán lehetett eddig tetten érni. Például ilyen az a speciális vetítés, ami nem csak a színpadot, de a környékét is beterítette.
Dalok.hu: Neked melyik daloktól lesz a legnehezebb a búcsú?
Dióssy D. Ákos: Számomra a két meghatározó dal, a zenekar erejét leginkább megmutató Zsákmányállat, ami szerintem zeneileg és hatásában is nagyon jellemző a Kispál és a Borzra. Illetve a muzsikálós számok közül, amikor tudtunk egy kicsit magunknak zenélni, az például az Előre illéri szám, amiben mindig meg tudtuk lepni egymás újdonságokkal.
Dalok.hu: Az archív felvételek eléggé alulreprezentáltak a DVD-n. Nem volt fontos, hogy a zenekar egész történetét bemutassátok, vagy ennek más oka van?
Dióssy D. Ákos: Én azt gondolom, hogy a DVD gerincét az adja, ami ezzel a filmes stábbal történt a közös munka során. Itt alapvetően a film koncepciója tágul ki egy DVD erejéig, de nyilván nem lehet teletömködni mindenféle anyagokkal. Lehet, hogy később gyűjtőknek kiadunk egy olyan verziót, ahol válogatás nélkül minden felvétel fenn van, ami valaha a zenekarról készült. De szerintem ez elbillentett volna a művészi koncepcióját a DVD-nek.
Dalok.hu: Maga a hanganyag mennyire élvezhető kép nélkül?
Dióssy D. Ákos: A filmes hangmérnök keverte össze a hangot, ami azért nagyban befolyásolta a végeredményt. Mindenképpen van egyfajta koncertfelvétel íze, ami abból áll, hogy jó sok közeli közönséghangot lehet rajta hallani, ez által úgy érezhetjük, hogy mellettünk szólal meg, mintha mi is a koncerten lennénk. Nekem tetszik ez a koncepció. A film hangja úgy lett keverve, hogy a képen történteket nem követi szolgai módon. Az volt a cél, hogy ha valaki ezt felteszi otthon, tudjon fel alá járkálni, mondjuk kimenni fogat mosni, vagy a konyhába, szóval ne legyenek a zenében kép nélkül értelmezhetetlen bakugrások.
Dalok.hu: Sokszor éri kritika a rock zenék hangosítását. Te ezt mivel küszöbölöd ki, mitől lesz jobb? Miben múlik a szakembertől és mennyiben a technikától?
Dióssy D. Ákos: Nagyon nehéz pontosan meghúzni a határt, nyilvánvalóan sokszor fut bele az ember rossz felszerelésekbe, és olyan is van, hogy egy adott hely technikája jó, és olyankor már muszáj, hogy jól szóljon a cucc, és ez már a szakemberen múlik. Ez általában sikerül nálam, de van bennem mindig egyfajta izgalom. Vannak persze olyan felszerelések és helyszínek, amiben megbízom és mindig jók, például az A38-on.
