http://thrashing.hu/cikkek/afterrain.jpg A Horváth Anett Band énekesnőjének az új zenekaráról, Afterrainről kritikát írt a Metal Hammer:
Vitorlát szélbe
(EDGE/HMP)
Két éve írtam a Horváth Anett Band demójáról (HW 186). A még mindig csupán 18 éves énekes-gitáros leányzó most egy új csapat élén, egy remek debütalbummal jelentkezik. Társai közt ott találjuk az Akelát is megjárt Szijártó „Szupermen" Zsolt gitárost, akinek ízléses, kiművelt játéka nagyon sokat tesz az anyaghoz, s aki a dalszerzésből is oroszlánrészt vállalt Anett mellett.
Bár arról a demóról átmentettek ezt-azt, ez már egy másik szint. Letisztultabb, kidolgozottabb minden. Leginkább slágeres rockzene ez, ami épp úgy bejöhet az Alanis Morrisette, Avril Lavigne meg Zanzibár fanoknak, mint a hard rock/AOR híveknek, sőt, Szupermen pár olyan riffet, témát is beröffent, amiknek egy jó érzésű metalos sem állhat ellen. Zsolt amúgy tuti szólókat is villant, az ő teljesítménye, kifinomult témái miatt az érettebb közönség is vevő lehet az After Rainre.
Nem mintha Anett ne lenne figyelemre méltó! Érdekes különben, hogy a hangja nem 100%-ban nőies még, abban az értelemben, hogy nincsenek olyan mélységei, amiket csakis a kor, a megélt dolgok hozhatnak elő (bár a Hogyha jót akarsz eleje ellentmond ennek), de így is nagyon rendben van. S nem csak a hangja és fülbemászó dallamai, de a szövegei is. Semmiből sincs benne túl sok, sem csajos vagy bulis dolgokból, sem az élet dolgaiból, sem bölcsességből, sem költőiségből – hanem mindből van valamennyi, és pont ettől jók! Egyébként itt-ott (pl. a Forr az út-ban és A kövek beszélnek-ben) Kari Rueslatten pop-osabb, kedves hangulatú lemezeit idézi számomra, aminek csak örülni tudok, bár alig hiszem, hogy ismeri ezeket. És Vincze Róbert basszer és Kiss Viktor dobos is ízléssel hozzák az alapokat.
A beindulós, pörgős rock nóták (mint a slágeresélyes 10 perc) meg a líraibb pillanatok (pl. a címadóban) mellett egy-két összetettebb, progresszív elemeket is felvonultató téma is felfért az anyagra (főleg a záró A felhők fehérek-be), és ha jól odafigyel az ember, rengeteg apró finomságot találhat minden dalban – ahogy fülbemászó, emlékezetes dallamokat is.
A CD-tok magyar és angol nyelven is tartalmazza az anyagot, szerintem mindkét verzióban abszolút megállja a helyét (bár az angol lehetne lazább), olyannyira, hogy míg kezdetben azt akartam írni, hogy a Vitorlát szélbe nemzetközi szinten is megérdemli a 8 pontot, most, túl a sokadik hallgatáson, már ezt is kevésnek érzem. Beleszerettem ebbe az anyagba, és aki szereti a melódikus, szórakoztató, mégis tartalmas rockzenét, az könnyen hasonlóképpen járhat.
U.N. 9
Vitorlát szélbe
(EDGE/HMP)
Két éve írtam a Horváth Anett Band demójáról (HW 186). A még mindig csupán 18 éves énekes-gitáros leányzó most egy új csapat élén, egy remek debütalbummal jelentkezik. Társai közt ott találjuk az Akelát is megjárt Szijártó „Szupermen" Zsolt gitárost, akinek ízléses, kiművelt játéka nagyon sokat tesz az anyaghoz, s aki a dalszerzésből is oroszlánrészt vállalt Anett mellett.
Bár arról a demóról átmentettek ezt-azt, ez már egy másik szint. Letisztultabb, kidolgozottabb minden. Leginkább slágeres rockzene ez, ami épp úgy bejöhet az Alanis Morrisette, Avril Lavigne meg Zanzibár fanoknak, mint a hard rock/AOR híveknek, sőt, Szupermen pár olyan riffet, témát is beröffent, amiknek egy jó érzésű metalos sem állhat ellen. Zsolt amúgy tuti szólókat is villant, az ő teljesítménye, kifinomult témái miatt az érettebb közönség is vevő lehet az After Rainre.
Nem mintha Anett ne lenne figyelemre méltó! Érdekes különben, hogy a hangja nem 100%-ban nőies még, abban az értelemben, hogy nincsenek olyan mélységei, amiket csakis a kor, a megélt dolgok hozhatnak elő (bár a Hogyha jót akarsz eleje ellentmond ennek), de így is nagyon rendben van. S nem csak a hangja és fülbemászó dallamai, de a szövegei is. Semmiből sincs benne túl sok, sem csajos vagy bulis dolgokból, sem az élet dolgaiból, sem bölcsességből, sem költőiségből – hanem mindből van valamennyi, és pont ettől jók! Egyébként itt-ott (pl. a Forr az út-ban és A kövek beszélnek-ben) Kari Rueslatten pop-osabb, kedves hangulatú lemezeit idézi számomra, aminek csak örülni tudok, bár alig hiszem, hogy ismeri ezeket. És Vincze Róbert basszer és Kiss Viktor dobos is ízléssel hozzák az alapokat.
A beindulós, pörgős rock nóták (mint a slágeresélyes 10 perc) meg a líraibb pillanatok (pl. a címadóban) mellett egy-két összetettebb, progresszív elemeket is felvonultató téma is felfért az anyagra (főleg a záró A felhők fehérek-be), és ha jól odafigyel az ember, rengeteg apró finomságot találhat minden dalban – ahogy fülbemászó, emlékezetes dallamokat is.
A CD-tok magyar és angol nyelven is tartalmazza az anyagot, szerintem mindkét verzióban abszolút megállja a helyét (bár az angol lehetne lazább), olyannyira, hogy míg kezdetben azt akartam írni, hogy a Vitorlát szélbe nemzetközi szinten is megérdemli a 8 pontot, most, túl a sokadik hallgatáson, már ezt is kevésnek érzem. Beleszerettem ebbe az anyagba, és aki szereti a melódikus, szórakoztató, mégis tartalmas rockzenét, az könnyen hasonlóképpen járhat.
U.N. 9