Óriási sikerrel vendégszerepelt a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar az augusztus 31-én záródó Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon.
A világ legnagyobb mûvészeti fesztiválja a korábbi fellépések kedvezõ fogadtatását követõen ezúttal -- szinte páratlan módon - négy hangversenyre hívta meg a magyar együttest. Az óriási közönségsiker megkoronázásaként most - Valery Giergiev Prokofjev-sorozata mellett - a Fesztiválzenekar kapta a legkimagaslóbb zenei produkciónak járó Arany Angyal díjat. A díjat a kritikusok és a közönség véleménye alapján a Herald, Skócia legrangosabb napilapja itéli oda minden évben. A Fesztiválzenekar és Fischer Iván elsõ edinburgh-i fellépésük alkalmával, 1997-ben már elnyerték a rangos díjat.
Augusztus 23-án és 25-én szimfonikus zenekari, augusztus 24-én és 26-án kamarazenei mûsorokkal léptünk fel az Usher Hallban és a Queen's Hallban. A négy koncert - és az egész idei fesztivál - közös vezérfonala a népi és magas kultúrák lehetséges kapcsolódási pontjai, egymásra hatása voltak. Ennek jegyében az augusztus 23-i koncert Brahms, Sarasate és Liszt mûvein keresztül a cigányzene hatását mutatta be a 19.század második felének klasszikus zenéjére, míg az augusztus 25-i hangverseny középpontjában Dvorák és Bartók mûvészetének népzenei gyökerei álltak.
A két kamarazenei koncerten elhangzó mûvek arra világítottak rá, hogyan alakította ki a közép-európai régió klasszikus hagyományokban gyökerezõ, mégis egyéni komolyzenei nyelvét. Az augusztus 24-i hangversenyen a Haydnt Eszterházán követõ Hummel Zongoraötöse mellett elhangzott Bartók fiatalkori, késõ romantikus Zongoraötöse és a zeneszerzõ "saját" hangját már legmagasabb fokon bemutató remekmû, a Kontrasztok. Az augusztus 26-i koncert mûsorán Seiber Mátyás Szerenádja, Enescu Dixtourja és Dohnányi Zongoraötöse szerepeltek.
Az 1947-ben alapított Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál Európa egyik legpatinásabb és legrangosabb összmûvészeti fesztiválja. Lényegében két fesztiválból áll: a nemzetközi zenei élet meghatározó zenekarait, operaegyütteseit, kamaraformációit és szólistáit felvonultató "nagy" fesztiválból és az alternatív és amatõr mûvészeknek (elsõsorban színházi együtteseknek) bemutatkozási lehetõséget kínáló úgynevezett "Fringe"-bõl, amely keretében idén 247 helyszínen, 18 792 résztvevõvel 2088 elõadásra kerül sor.
A "nagy" fesztivál idei zenei eseményeire a Fesztiválzenekar és Fischer Iván mellett olyan rangos együttesek-szólisták kaptak meghívást, mint a Drezdai Staatskapelle Zenekar, a Londoni Szimfonikusok, a Les Arts Florissants zenekar, a Collegium Vocale, Alfred Brendel, Valery Gergiev, Leonidas Kavakos, Mischa Maisky, Fasil Say, Gustavo Dudamel, Dmitri Hvorostovsky, Sakari Oramo, a Monteverdi Kórus, a Forradalom és Romantika Zenekara, Ilan Volkov, John Eliot Gardiner, a szent-pétervári Marinski Opera, Anne Sofie von Otter, a Beaux Arts trió, Ivan Moravec, Oliver Knussen, Charles Mackerras, Karita Mattila, Roby Lakatos, Helene Grimaud, Keith Lewis, Fabio Luisi.
Balogh Gyula helyszíni beszámolója a mini-rezidencia elsõ napjáról a Népszava augusztus 26-i számában:
"A Budapesti Fesztiválzenekar Skóciában hódít.
Nemcsak a zene hanem,a szellemes összekötõszövegek is megnyerték a közénséget.
A Budapesti Fesztiválzenekar visszatérõ vendégnek számít az Edinburghi Nemzetközi Fesztiválon, most negyedszer lépnek fel a skót fesztiválvárosban, de elõször fordul elõ, hogy egymást követõen négy koncertet is adhatnak az igazán rangos rendezvénysorozaton. A Usher Hallban elsõként Liszt, Brahms és Sarasate mûveit adták elõ, majd Dvorák és Bartók darabjai következtek. A két kamarazenekari koncert helyszíne a Queen’s Hall. Úgy tûnik, szerencsés szám a Budapesti Fesztiválzenekar életében a huszonnégyes. Az elmúlt szombat esti koncert elõtti próba ugyanis Bach 24. korálátiratával kezdõdött. A zenekar próbája ugyanis ráhangolódásként minden alkalommal egy Bach-korállal indul. A sorszámát a zeneigazgató- karmester Fischer Iván szabja meg, a zenekar tagjai, fõként az érintett fúvósok gyakran fogadásokat kötnek, és licitálni lehet, vajon melyik lesz éppen aznap a nyerõ. Azt nem tudom, szombaton hányan fogadtak a huszonnégyesre, de biztos, hogy a turné elsõ, edinburghi koncertje elõtt jó ómennek bizonyult. A város központjában lévõ, csaknem kétezer fõt befogadó, jelenleg homlokzati felújításon átesõ Usher Hallban teljesen telt ház volt, a jegyek már jó elõre elkeltek.
Az idei fesztivál alaptémája a mûfajok közötti határátlépés. A fesztiválzenekar az edinburghi koncertprogramot ennek a koncepciónak a jegyében állította össze. Így például hangsúlyossá vált a népzene, a cigányzene és a klasszikus zene egymásra hatásának a bemutatása. Így kerültek egy mûsorba például Liszt, Brahms, Schönberg, Sarasate, illetve már egy másfajta határátlépés alapján Dvorák és Bartók mûvei. Az elsõ koncert elsõ részét Fischer Iván nemcsak vezényelte, hanem konferálta is. Ettõl még délelõtt, amikor megtudta, kissé megrémült a fesztiváligazgató Jonathan Mills, mondván, egy karmester ne beszéljen, hanem dirigáljon! Aztán a koncert szünetében rohant Fischer Ivánhoz, és elnézést kért az elõzetes aggodalomért. Történt ugyanis, hogy a közönséget a karmester pillanatok alatt megnyerte szellemes, angolul elõadott összekötõ mondataival. A szombati koncert után most már az edinburghiak is tisztában lehetnek azzal, milyen hangszer a cimbalom vagy hogy kit is nevezünk prímásnak. A koncert a fantasztikus Ökrös Oszkár cimbalomimprovizációival indult, majd következett Lendvay József hegedûszólója. Fischer arról is beszélt, miként találkozik a koncert mûsorán lévõ mûvekben a cigányzene a klasszikus zenével. Liszt 3. magyar rapszódiájába már a zenekar is beszállt. Aztán jöttek a hangulatot fokozó Brahms: magyar táncok, szám szerint a tizenötödik, majd az elsõ. Sarasate Zigeunerweisen címû mûvét Lendvay József fia, a szintén hegedûs és lobogó hosszú hajú, ám az apjánál jóval filigránabb Lendvay Csócsi Jenõ adta elõ a zenekarral. Az elsõ rész fináléjában pedig a két Lendvay együtt zenélt, és Brahms 11. magyar táncát adták elõ, úgy, hogy néhányak szemében bizony könnyek jelentek meg a meghatottságtól. Apa és fia elõször meghajoltak egymás elõtt, majd belekezdtek. Örömzene és óriási alázat, talán így lehetne leginkább jellemezni a csodás duettet, melynek természetesen a fesztiválzenekar is szorgos közremûködõje volt. Az elsõ rész ráadásaként az ifjabb Lendvay mutatott be még néhány bravúros improvizációt. A koncert második része jóformán teljesen hagyományosra sikeredett, nem volt már szükség konferálásra, viszont óriási sikert hozott Brahms–Schönberg g-moll zongoranégyese is. Ráadásként pedig a Pierrette fátyla címû Dohnányi-mû részlete után újra együtt zenélt a két Lendvay a zenekarral.
Meglepetésként széki dallamok csendültek fel. Hangos, örömteli siker sikolyokkal, vastapssal. Kezdetnek nem rossz. Annál is inkább komoly fegyvertény a siker, mert az edinburghi közönség nagyon el van kényeztetve. Jobbnál jobb együttesek és elõadók közül válogathatnak. Ha csak a mostani, idei fesztivált vesszük, a fõprogramban szerepel például a világhírû karmester, Valery Gergiev a londoni filharmonikusokkal és a szentpétervári Mariinsky Operával és zenekarával. A táncszínházi programot többek között a szintén világhírû Batsheva Dance Company fémjelzi. De hogy az Edinburghi Nemzetközi Fesztivál fõ programjában csak a legkiválóbbak kapnak helyet, bizonyítja egy csodálatos táncszínházi elõadás, amit volt szerencsém megnézni: Matthew Bourne koreográfiája, a Dorian Gray a New Adventures társulat elõadásában, a King’s Theatre színpadán. Érzékiség, szenvedélyesség, bátorság jellemezte a produkciót, amit óriási ováció fogadott. Bizonyítva, hogy az Edinburghi Nemzetközi Fesztivál egy befogadó légkörû, de elsõsorban a minõséget preferáló és elismerõ sorozat, és ebben a nem akármilyen választékban jut fõszerep számunkra jólesõen a Budapesti Fesztiválzenekarnak."
2008. augusztus 30
