www.danubemusicfestival.com címen találhatnak több információt erről a rendhagyó eseményről, ahol bebizonyosodott, hogy Kelet-Európa továbbra is tartogat zenei meglepetéseket a világnak. David még távolabbról jött.
Dalok.hu: Hogyan kezdtél el harmonikázni? Népszerű hangszer Örményországban a tangóharmonika?
D.Y.: Örményországban gyakori hangszer a tangóharmonika, akkordeon, ahogy te is tudod, az eredeti neve. Sokat használják a folklórban, de a klasszikus zenében is. A családomban az anyukám harmonikázott, tőle kezdtem tanulni. Később zeneiskolában folytattam, aztán magamtól tanultam.
Dalok.hu: Otthon már volt zenekarod, vagy csak Magyarországon kezdtél el előadóként is szerepelni?
D.Y.: Erevanban éltem, ott már játszottam zenekarban.
Dalok.hu: Képzeljük el, hogy otthon maradsz. Hova fejlődtél volna zeneileg? Lehet onnan is nemzetközi karriert csinálni?
D.Y. Persze, hogy lehet, csak nehezebb a kijutás - papírok, vízumok miatt. Amúgy vannak ott nagyon jó zenészek, akikkel öröm játszani. Az igaz, hogyha más helyen vagy, akkor kicsit más műfajban kezded csiszolni a tudásodat.
Dalok.hu: Milyen az élő zene Örményországban mostanában? Népi és akadémikus vagy nehezebben besorolható, amilyet te is játszol?
D.Y.: Egyre inkább érezni a nyugati és a világzenék hatását. Leginkább a jazzt szeretik, de szerencsére nem tudnak kimenekülni a népzenéből. A saját motívumok megmaradnak az új zenében is, legyen az klasszikus vagy jazz.
Dalok.hu: Miért jöttél el Örményországból?
D.Y. Tovább akartam lépni, ki akartam próbálni a sorsomat. Jó volt ott is, de akartam új kapcsolatokat teremteni, új zenészekkel találkozni, akikkel esetleg közelebb kerülök ahhoz a műfajhoz, amit még én sem tudtam, hogy mi az.
Dalok.hu: És megtaláltad?
D.Y.: Megtaláltam, és még mindig keresem.
Dalok.hu: 95-ben jöttél Magyarországra, milyen volt az elején?
D.Y. Bátyám, aki szobrász, akkor már öt éve itt volt, ő sokat segített. Az elején nehéz volt, barátok és kapcsolatok nélkül.
Dalok.hu: Utóbbi pár évben lehet hallani rólad. Mit csináltál addig? Hogy találtál rá a mostani zenésztársaidra, kiadódra?
D.Y. Csak zenéltem, mást nem csináltam. Fokozatosan jöttek az ismeretségek, az egyik próba hozza a másikat, az egyik fellépés a másikat. A hír gyorsan terjed, ha bekerülsz abba a körbe, ahol vannak a zenészek, akik forognak az egyik koncertteremből vagy kávézóból a másikba. Onnantól nem nehéz megtalálni azokat, akikkel jó zenélni és nem utolsósorban jó emberi kapcsolatot lehet teremteni.
Dalok.hu: Kik azok, akikkel jó zenélni?
D.Y. Sok mindenki. Most Egri János bőgőssel és Botos József gitárossal játszom. De ebben a hónapban lesz fellépésem a Jalalu Kalvert amerikai trombitással vagy Saiddal, a marokkói ütőssel. Különbözőek a zenészek, rajtad múlik, mennyire vagy nyitott és mit tudsz kihozni egy ilyen együttműködésből.
Dalok.hu: Milyen albumaid jelentek meg eddig?
D.Y. Eddig két lemezt vettem fel. Az egyik a Tango Passion, amit a trióval vettem fel (www.dalok.hu/trioyengibarjan ), a másik a Pandoukht, amelyen Frank London is muzsikál.
Dalok.hu: Kikkel zenélnél még?
D.Y.: Nagyon szeretnék zenélni Peter Ralchev bolgár harmonikással. Itt ismerkedtem meg vele, a hajón. Lehet, hogy este előadunk közösen valamit. Ezen kívül Richard Galliano, Michel Portal, Matt Dario, Enver Izmailov, aki szintén itt van ma este. És van az örmény Vagnar Apetjan, aki nagyon jó zongorista, apja híres hegedűs volt. Arach Aradincha lantossal is zenélnék szívesen.
Dalok.hu: Milyen zenei stílusok hatottak rád eddig, hol tartasz most és merre tovább?
D.Y. Eddig az improvizatív tango világ és Astor Piazzola inspirált. Most átmeneti időszak van. Az improvizatív világzene érdekel, nem akarom mondani, hogy jazz, mert az nem jazz. Az örmény népzene mellett egyre inkább érdekel a bolgár, a szerb, a macedón zene. Ritmikailag nagyon gazdag, tekervényes, ez tetszik. Nem tudom jobban meghatározni, mindenki a saját lelki világát játssza ki. Én is egyre inkább keresem a saját világom és azt próbálom kifejezni a zenén keresztül.