Britek? A szó hallatán először is ködös tájakon ücsörgő, tejes teát kortyolgató, élére vasalt gentlemanek jutnak az eszünkbe, akik választékos modorban beszélgetnek a bárányfelhőkről. Amikor aztán látunk egy plakátot flegmán rágógumilufit fújó lánynyal, az alatta kunkorodó felirat pedig az egy hónapos brit kulturális programdömpinget hirdeti, elnézően legyintünk: na persze!
Ebből rögtön az is kiderül, hogy nem merészkedtünk el a British Council tavalyi alapozójára, ahol fél évre elszórt eseményekkel próbálták hozzáédesgetni a magyar közönséget a cseppet sem konzervatív hangvételű brit kultúrához. Az idén töményebb dózisban adagolnak: szombattól egy hónapon keresztül szinte minden napra jut valami.
Nyitásként rögtön megfricskázzák azt a tipikusan magyar vélekedést, miszerint a divat finnyáskodó piperkőcök szórakozása. Szombat este a Jövő Házában - Madonna és Kylie Minogue állítólagos kedvence - a londoni divattervező, Nicola de Main jövő évre tervezett modelljei vonulnak fel a kifutón.
Hétfőn aztán furcsa teremtmény indul útjára, hogy hat napon át a város különböző pontjain várja a felszállókat. A Stan's Cafe nevezetű színházi társulat ezúttal egy régi postai teherautóval ered közönsége nyomába. A csapat Londonban Űrállomás néven kreált már saját metróállomást, szervezett négyperces, egy személyre szabott színházi előadást, és nehezen elalvó felnőtteknek teleénekelt egy cd-t altatódalokkal. Most az eredetileg is angol találmányként jegyzett vidámpark mintájára elvarázsolt labirintust rendez be a kamion rakterében, rejtett ajtókkal, összevissza kanyargó folyosókkal, kijutást nehezítő fény- és hanghatásokkal.
A menet szerdán - a Művész mozi és a Gödör Klub után - a Trafó előtt állomásozik, ahol aznap - szintén a Britmániához csatlakozva - a T. S Eliot-díjas költőnő, Carol Ann Duffy verseskötetét állítja színpadra Zsótér Sándor Női gospelek címmel. A szervezők egyelőre annyit árulnak el: sem vigyázzban álló versmondókra, sem zenés irodalmi estre ne számítson senki!
A Trafó tarsolyában nem ez az egyetlen előadás, amely a néző tűrőképességétől függően az idegtépő vagy a kreatív kategóriába sorol. A Russell Maliphant Company például a jóga, a brazil capoeira, a kínai tai chi elemeivel fűszerezett táncestet tart; a húszéves fennállását ünneplő Forced Entertainment társulata a káosz véres és gyönyörű pillanatait mozogja el a színpadon, a Rotozaza szereplői pedig magyar színészek - többek között Ónodi Eszter, Szalontay Tünde, Haumann Máté és Kulka János - vendégszereplésével "pszichés szinten zajló bábjátékot" produkálnak. Ez röviden annyit jelent: két térfélre osztott színpadon, egymástól elzárva, gépi hang utasításait követik a színészek. Majd megjelennek a vendégek, a zűrzavar fokozódik...
A Trafóba járóknak a Gob Squad instant videoutazása is igazi ínyencségnek ígérkezik: előadásuk éppen egy órával korábban kezdődik, mint ahogy a nézőket hívják. A négytagú forgatócsoport egy- órányi mesét filmez ugyanis Budapest utcáin, nyolc órakor pedig már adják is - vágatlanul.
És hogy a britek végképp kitöröljék agyunkból a rájuk ragasztott sznob-konzervatív sztereotípiát: a már említett Stan's Cafe kísérletező kedvű társulata másfél tonna rizst "rendez" a Néprajzi Múzeumban. Statisztikai adatokat rizskupacokkal mesélnek el: hányan születnek, halnak meg, válnak el vagy mondjuk néznek egy bizonyos szappanoperát.